Az Alvási Apnoé és a horkolás

Az obstruktív alvási apnoé (OSA) egy olyan általánosan elterjedt betegség, amely a német lakosság 3–4 százalékát érinti komolyan, az USA lakosságának pedig több mint 12 százalékánál jelent problémát. A torokban lévő izmok teljesen elernyednek alvás közben, ami elzárja a légutakat. Ennek eredményeként a beteg légzése sűrűn leáll. Ez elégtelen oxigénellátáshoz vezet, és ennélfogva az agy jelez a betegnek, hogy ébredjen fel, és kezdjen újra lélegezni. Így a betegek nem képesek kipihenni magukat, és reggel kimerülten kelnek fel. Az elhízás és az alkoholfogyasztás növeli a betegség kockázatát. Következményei a napközbeni álmosság, és olyan másodlagos betegségek kialakulása, mint a magas vérnyomás, szívroham, agyvérzés vagy cukorbetegség, valamint a megbetegedési és halálozási arányszámok szignifikáns megnövekedése.

Továbbá, az obstruktív alvási apnoéban szenvedő gépkocsivezetők különösen magas kockázatnak vannak kitéve. Ezért az alvási apnoé sikeres kezelése, és a napközbeni álmosság megelőzése előfeltétele a vezetési alkalmasságnak.

A beteg embereknek csak kis százalékát diagnosztizálják. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a nyilvánosság egyre tudatosabb az alvási apnoé hátrányos következményeit illetően. A diagnózist alvásvizsgáló laborban vagy ambulancián állítják fel.

Az OSA bevett, szabványos kezelése napjainkban a Folyamatosan Pozitív Légúti Nyomás (Continuous Positive Airway Pressure, CPAP) biztosítása. Ehhez a betegnek éjjel, alvás közben arcmaszkot kell viselnie, amely egy cső segítségével egy pumpához csatlakozik. A készülék aktív munkával a tüdőbe pumpálja a levegőt, és a légutakat a folyamatos túlnyomás tartja nyitva.
A CPAP terápián kívül főleg az orális készülékek (amelyek csak enyhe és középsúlyos alvási apnoé esetében használhatók), valamint fül-orr-gégészeti eljárások nyertek szélesebb körű alkalmazást.

Az orális készülékek csak a nyelv alapkollapszusát képesek kezelni, az igen gyakori lágyszájpad-garati kollapszust viszont nem.
A sebészeti beavatkozások csupán korlátozott ideig hatásosak. Ezért az efféle műtéti eljárásokat csak különös óvatossággal és indokolt esetben szabad végezni. Általában véve, az új, nem műtéti kezelési lehetőségek eredményessége fényében inkább az utóbbiakat kell előnyben részesíteni.

A horkolás csak bizonyos mértékig függ össze az OSA-val. Az „ártalmatlan” horkolás is ismeretes, habár orvosi vagy társasági szempontból még ez is lehet problematikus. A "primer" horkolás oka – amely az OSA-hoz kapcsolódóan is előfordul – gyakran eredhet az orrgaratból. A lágy szájpad és a torokizmok erős „libegése” vezet a jól ismert horkolási zajokhoz.
A primer horkolás oka általában ezen izmok elernyedése. Az orrgarati izmok és a lágy szájpad mechanikai kitámasztása az AlaxoStent segítségével megakadályozhatja a szövetek verdesését, „libegését”.

A horkolásnak egyéb okai is lehetnek. De végső soron ilyenkor szintén a lágy szájpad és a torokizmok erős „libegése” vezet a jól ismert horkolási zajokhoz. Mindazonáltal, a zaj gyökéroka más is lehet, pl. a beszűkült orrjárat(ok) miatti korlátozott légáramlás a légutakban. A beszűkült orrüregek, vagy az orrcimpák kollapszusa drámaian lecsökkenthetik az orrjáratok átmérőjét, ezért erősen korlátozhatják a légáramlás volumenét az orrban. Avagy, az orrkagylók megduzzadása (hiperplázia) is lehet a kiváltó ok. Az orrkagylók nyálkahártyával borított, üreges testek az orrban, amelyek a belélegzett levegő felmelegítésére és nedvesítésére szolgálnak. A tartósan duzzadt állapotuk az elégtelen légzés kényelmetlen érzéséhez vezethet. A csökkent oxigénellátás káros az egészségre.

Ezen okok kezelésére az AlaxoLito Orrstent egy nem sebészeti, ugyanakkor hatékony terápiás lehetőséget kínál.